A 2009-es Bakemonogatari (Hitagi Rák, Mayoi Csiga, Suruga Majom, Nadeko Kígyó és később csatolva a Tsubasa Macska című történet) egy olyan világba kalauzolt el minket, ami sokak számára azonnal megkülönböztette azt mindentől, amivel addig csak szembesülhetett. A sorozat, ötvözve Nisio Isin zseniális történetét és az abszolút egyedi képi megvalósításokat, máig kiemelkedő pontja az anime-történelemnek. Valamint csak egy darabja az egész történetnek, így sokkalta több kérdést vet fel, mint amennyit megválaszolni képes.
Alig pár év szünet után, ami a rajongók számára évszázadokkal ért fel, megérkezett a Nisemonogatari (Karen Méh és Tsukihi Főnix történetek), ami csak két lány történetét dolgozza fel az előző öttel szemben, de gyakorlatilag elhozza majdnem az összes szereplőt, akivel már találkoztunk, találkoznunk kellett volna vagy csak találkozni fogunk a folytatások során.
Eközben mindenhol hallani lehetett a virtuális suttogást a Kizumonogatari (Koyomi Vámpír) elkészüléséről, az egészestés moziról, ami a történet kronológiáját tekintve az alfa, minden alapja. Sajnos, még mindig nem készült el, ami talán hozzájárul a történetek bonyolultságához, rejtélyességéhez, miszerint egy információt azért nem értesz, mert még nincs, ami megmagyarázná vagy azért, mert még nincs, amit megmagyarázhatna.
Mire elérnénk a mostani ismertető témáját szolgáltató animéhez, még megleptek minket a Nekomonogatari (Kuro) (Tsubasa Család) címre keresztelt történettel, amire némileg szükségünk van, hogy bele tudjunk kezdeni a Second Seasonbe.
Itt tartunk most, rengeteg élménnyel és kérdéssel a hátunk mögött, egy még mindig levegőben lógó ígéret beteljesülésének reményével, az előttünk álló sorozat okozta várakozással és a biztos folytatás tudatával.